Kecskés Zsófia vagyok. Bemutatkozásom hadd kezdjem egy kedves dialógussal, mely  megváltoztatta az életem. A Kaposvári Egyetemen folyt le, ahol 2008-ban agrármérnökként végeztem.

 

Vk.: -Hallottad, hogy Edének jövőre lesz egy kutyája a kennelsoron?

Én.: -Tényleg? Milyen?

Vk.: -Agár.

Én.: -Agááár? Milyen agár?

Vk.: -Magyar agár.

Én.: -Ennyi erővel normális kutyát is tarthatna. És különben is, milyen az a magyar agár?

 

Szóval így kezdődött minden. Zénó (Kalandvadász Villám) meg is érkezett az egyetem kennelsorára és a gazdája Ede néha megkért, hogy vigyázzam rá. Igen rossz kiskutya volt, folyton harapdált, de ez nem gátolhatott meg abban, hogy megkedveljem. Nemsokára követte őt Koppány (Tigrisbundás Csatár), na ő Zénó tökéletes ellentéte volt, kedves, bújós kisagár, aki imádott kocsikázni. Egy nap megemlítettem a fiúknak, hogy elgondolkoztam azon, nekem is kell egy agár. Már régóta tervezgettem egy kutyust oda is, mert itthon mindig volt, de nem találtam a megfelelőt. Rengeteget számolgattam, hogy egyetemistaként biztosíthatok-e megfelelő körülményeket egy élőlénynek. Arra jutottam, hogy bizony megengedhetem magamnak, hogy belevágjak. A fiúk sokat bíztattak és sok tanácsot is kaptam tőlük. Mikor megszületett a nagy elhatározás, keresgélni kezdtem és mivel az internet volt kéznél, hát ott. Rá is találtam Kucorgó-dombi Dióra, akkor jött a következő nagy gondolat, a zsemle szín. Ragaszkodtam hozzá és mint kiderült, nem kellett megbánnom, amiért nem adtam fel, bár nem a színe a legfontosabb tulajdonsága egy agárnak, de én kötöttem az ebet. Írtam a tenyésztőnek, Bali Orsinak egy e-mailt, megtudtam, hogy valószínűleg Diónak nem lesznek abban az évben kölykei, de a Repülj kennelben várhatók fakó babák és ott talán születik szuka is, de nem így történt. Szomorkodtam, hogy csak kan volt a nekem tetsző színben. Ekkor Zsigrai Mónika ajánlotta Timi barátnőmnek, hogy kérdezzük meg Márton Csabát, az Olajos-réti Győzős kennel tenyésztőjét, mert nála várhatók babák a közeljövőben. Látogatást tettünk Vétek Józsinál Göllén, megnéztük az agarakat és beszélgettünk egy jót. No, ha már ott voltunk, felhívtuk Csabát is. Felajánlotta, hogy nézzük meg a leendő anyukát, akinek akkorra már meg is született az első kölyke. Bambi (Kalandvadász Quo Vadis) elvarázsolt, azt hiszem nincs még egy olyan kedves agár, mint ő. Csaba ajánlotta, hogy érdeklődjek másnap, mi történt éjszaka. Reggel egy gyors vizsga után első dolgom volt telefont ragadni. Az a pillanat végleg megváltoztatott mindent, ugyanis megszületett Olajos-réti Győzős Bodza, az én Csicsim! Ujjongtam, mindenkit felhívtam a nagy hírrel, csoporttársaim felébresztettem, el kellett mondanom mindenkinek, olyan boldog voltam. 2 hónap múlva, már a nyári szünet nagy semmittevése közepette érkezett haza Csicsi. Az egész nyarat együtt töltöttük, de még volt egy év hátra az egyetemből, hát ő is a kennelsor lakója lett. Örültem, hogy kutyák között nőhet fel és Zénóval jól megértették egymást, azonban november közepén szörnyű tragédia történt, mindkettejüket elrabolták. Két hónapnyi lázas kutatás után Csicsit sikerült visszavásárolnom, de Zénóra újabb két hónapot kellett várnunk. Szerencsére mindketten épségben előkerültek. Ezután egyikünk sem érezte biztonságosnak a kennelsort és az agarak elköltöztek. Csicsi a szüleimhez került, ahol egész nap volt, aki vigyázott rá. Nagyon nehéz volt meghoznom azt a döntést, de már csak egy fél év volt hátra az államvizsgáig, ki kellett bírnunk. Csicsi nagyon megszerette a Kishúgom, jól kijöttek egymással. Közeledett az egyetemi évek vége, az államvizsga. Csaba megemlítette, hogy újabb almot tervez Bambinak, most Kalandvadász Omega "Sólyomtól". Először csak tényszerűen hallgattam a hírt, de mikor találkoztam Somival, valami különös történt, megtetszett, nagyon! Elkezdtem újra elmélkedni egy újabb agár lehetőségéről. Most az első munkahely körül forgott minden gondolatom, már ki volt nézve, hol fogok dolgozni, de én szeretek biztosra menni és amíg meg nem kezdtem a munkát, nem tudtam mi lesz. Csabának nem is mondtam semmit, csak a barátnőimmel beszéltem róla -- állításuk szerint, ők már akkor biztosak voltak benne, hogy Csicsi nem lesz sokáig egyedüli agár a szobában és igazuk is lett. A munka tényleg összejött és bár a fizetésem nem lekörözhetetlen, úgy éreztem belefér még egy eb. Ősagárdon megemlítettem Csabának, hogy ebből az alomból is igényt tartanék egy újabb zsemle szukára, talán még sárga is belefér, de jobb, ha fakó. Augusztusban úgy tűnt, hogy megvan a kis zsömi, de pár nap múlva egyre jobban látszott, hogy a kis Olajos-réti Győzős Fénysugaram sárga, viszont már szerettem, sokat gondoltam rá, nem tudtam emiatt az apróság miatt lemondani róla, hisz a sárga is tetszik, miért ne... A Göllei Találkozóról haza is hoztam és minden aggódásom ellenére, Csicsi szereti, ahogyan én is, napról napra jobban.

Jelen pillanatban tehát két magyar agár szuka büszke gazdája vagyok!

Na, de honnan jött az ötlet ahhoz, hogy kennelnevet váltsak ki? Egy álmom valósítom épp meg és végre megtaláltam hozzá a számomra tökéletes fajtát, ami mind külsejében, mind belső tulajdonságaiban a lehető legközelebb áll hozzám. Imádom légies eleganciájukat és ugyanakkor elvarázsolnak felsőbbrendűségükkel. Kislány korom óta szeretnék tenyésztéssel foglalkozni, emiatt választottam a Kaposvári Egyetemet is, ahol tanulhattam kutyatenyésztést, viszont sosem szeretném, hogy ez legyen a fő foglalkozásom, nekem ez egy hobbi és az is fog maradni, emellett van "civil" munkám, amiből megélek és elég pénzt keresek vele, hogy az agaraknak is megfelelő körülményeket teremthessek. Ha lehozok egy almot, azt csakis azért teszem majd, mert van vele tervem a jövőben. Már csak ezen terv miatt is igyekszem majd a legjobb tudásom szerint párt választani a leendő "arához".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldalmenü